Lola, 2022. május 17.

2022. május 17.
Eltelt a hatodik nap. Játék, futkározás, pihenés, pihenés, futkározás, játék… Lola és India igazi, mély barátságot kötött. India már 12 éves is elmúlt, Lola 2 éves, de úgy tűnik, a kor a kutyáknál sem számít. A hosszú játék után India pihen, de Lola nem tud megpihenni, mert 2 évesen ez talán még nem is lehetséges. Hát böködi, körülugrálja Indiát, a hátára fekszik, minden elképzelhető módon játszani hívja. És India, bár majd összeesik a fáradtságtól, de fölkel és kezdődik újra, ha kicsit lassaban is, a nagy “kutyaörvénylés”. India mindig valahogy így szeretett volna játszani Mignonnal, de Mignon sosem volt partner ebben, és csak pofozta, karmolászta India arcát. Indiát 10 évesen örököltük, mindig egy darab  fával a szájában járkált föl-alá. A volt gazdája egyszer azt mondta: ennek a kutyának egyetlen dologra lenne szüksége: szeretetre, de azt ő nem tudja neki megadni. Az állatorvosunk szerint India azért hordja állandóan a szájában a fát, mert magányos és a fa a társa. Nem tudom, így van-e, de az biztos, hogy India állandóan barátot, játszótársat keres, és végre Lolában megtalálta. Este 10-ig kint voltunk a kertben, ez volt a búcsúest. Eljöttek a lányok is, Léna és Zoé, elbúcsúzni Lolától. Holnap délelőtt jön Péter, és majd hazamennek. Lola már alszik Anitával. Kicsit mindannyiunk lelke elnehezedett.

Egyre több a játszótárs

Vélemény, hozzászólás?