Ringy-rongy pocokélet – Sanyi

1.
Látom már bajom nagyon:
elveszett a fél krajcárom,
s’ ez mind egy nagy duzzanat
a bal oldalamon.

2.
Vágyam, hogy irományom
szétröppenjen a világon.
Ez remek is lehet,
melyben én cefetül szerepelek.

3.
Megyek az utcán, figyelem magam:
bukdácsolok halkan, fodrosan.
Hiába, hiába a figyelés,
látszik a kóválygó bicegés.

4.
Nézek, mekegek szépen,
hetyegek kérem.
Bakafogó barnamedve
roppanjon vélem,
illatos cserje verje bele
a makró fellegekbe!

5.
Csendes bizalom, vak huzalom a vérem mára,
ketrecben ébredő malacnak oltára.
Lucsok fröcsköli, arcom pöcköli a féreg,
dühömet pörköli a ringy-rongy pocok élet.

Legyen valami

Formálódó bensőmben az anyag,
tűszúrás izgatott marad.
Kíváncsi gyermek levél,
bambuló pislantás
haragszik a falra,
sértődött kószálás remél,
levegőt veszek,
biccent egyet a tér.

Halott nádszálak rezegnek,
zizeg az újra holt,
mekegnek a porszemek,
lassan táguló fák alatt,
áhított némaság bámul a földre,
hanyakszik a természet bőre.
Fényárban úszó jövő,
mélázva ásító holnap,
életem mást remél,
de a tények fognak.

This Post Has One Comment

Vélemény, hozzászólás?