Kuksoló valóság – Sanyi

Kuksoló valóság

Nád szendereg cserje csilingel,
Fekete fecske fülembe csivitel.
Harkály kopácsol a bükkön,

Elmélázok a nagy trükkön,
Amit a teremtő kieszelt.

Mulató égiek

Simogató angyal hörpint,
Görbe szőrt hint a fényre.
Csiklandós öröm köhint,
Mosolyt dob az éjre.

Kiáltó sokaság billeg,
büszkén csuklik a jámbor,
fröcsög a bazsalikom,
Megbotlik az égi kántor.

Felbődült…

Felbődült az égi kuka,
csörömpölve Naptól Holdig,
cickány zsírral vicsorítva szuszog a lényeg.

(Most ugrott a földre vala,
Dobbantott az égi pata.)

Fura eset

A friss cserjék
bokorrá gabalyodott ördögök.
Elbődülő bőgő húr – bömbölök.
Megcsúszott napfény a falra hömpölyög.


Ős mulatók

Szaporán lélegzik a fülemüle,
sikkan a zörej fülibe,

Fénybe mártva könyököl az űr,
kék hajú gomb hasú pedikűr!

Afrika-bamba

Foltos hiéna néz az égre,
mordul.
S’ végre árnyékba fordul.

vaskos valóság

Tükröződő festészet fényében játszó Hermészek,
lágyan morgó természet a gép ma, s’ ragyog.
Bensőmben játszó angyalok a fémrészek,
a létérzés mély-bennem vacog.

Újra csend

Fáradt roppanások ülnek a csend arcán,
hunyorog a lompos, gőgös nyugalom.

Csendesen lépeget az összezavart elefánt.

 

Vélemény, hozzászólás?