2022. július 7. Borúra derű

A tegnapi kellemetlen események után derűs nap virradt ránk. Panka hajnaltájt az ágyam mellé heveredett – előtte Anita oldalán hevert -, amire fel is ébredtem. És milyen jól tette Panka, hogy az “odaheveredésével” fölkeltett, mert ezek a hajnali órák a legszebbek nyáron. Elindultunk a kertbe, de Minyon megjelent a lépcső alján, mire Panka visszafordult. Minyon kihívó tekintettel lapult a földön – na gyere, ha mersz! -, úgyhogy fölvettem és bevittem Zolika szobájába. Panka nyomban utánam iramodott, amint szabaddá vált az út. A többiek, akik kint aludtak, a láttunkra lassan föltápászkodtak és odavonultak hozzánk. Sétáltunk egy jót, kiengedtük Barkát és Indiát az akolból, mindenki elvégezte intim dolgait, én pedig – lévén a gyalogúton keresztbe állt a talicska, benne a kisgereblye és a lapát -, hozzáfogtam trágyamesteri feladataim elvégzéséhez. A falka követte a talicskát és ez által engem is. Jó két hete leptem meg magam egy könnyű kis gereblyével és egy kék, fölfelé álló nyelű műanyaglapáttal. Ezt a nagyszerű lapátot vagy húsz éve pillantottam meg emlékeim szerint az Auchan áruházban, és a lélegzetem is elállt! Emlékszem, nem győztem áradozni Anitának a feltaláló zsenialításáról, hiszen a nagyanyám, az anyám deréktörő mutatványokat volt kénytelen végezni, hogy a szemétlapátra söpörje a szemetet, és akkor jött ez a névtelen zseni, takarítás Einsteinje, aki mindössze annyit csinált, hogy a lapát nyelét 90 fokkal elfordította fölfelé, és máris valóságos népünnepély lett a sepregetés! Korábban vaslapáttal és vasgereblyével csináltam, de ezek a tárgyak meglehetősen nehezek, nem is annyira nekem, mint a lányoknak, Lénának és Zoénak, mert amikor itt vannak, ők is trágyamesterkednek, persze csak annyit, amennyit a kedvük tartja. Legutóbb Léna trágyamesterkedett, és már az akol felá járt, amikor elengedte a talicskát, átjött a Mexicoba, ahol én valamivel ügyködtem, és azt mondta, elfogyott az energiája. Ezzel a jégkrémre utalt, ami a mélyhűtőben várt Léna energiahiányára, úgyhogy nyomban oda is adtam neki. Láttam rajta, ahogy feltöltődik energiával, de azt is, hogy nincs a világon akkora jégkrém, ami annyi energiát adna Lénának, hogy visszamenjen a talicskához. Na de vissza a jelenbe, szóval összeszedtük  a kutyák jó étvágyának korántsem étvágygerjesztő “eredményeit”, és a végére már mindenkiben buzgott az élet. Panka játszani szeretett volna Barkával és háromszor végigkergette a macskavári kertben. Amikor véget ért a fogócska, Barka azon nyomban legelni kezdett. El nem mulasztana egyetlen pillanatot sem a napjából, vagy legel, vagy kérődzik, De amikor kérődzik, tulajdonképpen akkor is legel, mozog a szája, újra rágja a már egyszer megrágott füveket. Fél nyolc felé leültünk pihenni a nagyfenyő melletti hintaágyra, azaz a hintaágyra csak én, a többiek körém telepedtek. Ekkor megjelent a jukkák közül Minyon, szájában egy verébbel. Minyon rendszeresen vadászik és a zsákmányait jóízűen el is fogyasztja. Most is így volt, a fenyő tövéhez telepedett – ez a szó az előbb is volt, de nem jut eszembe jobb -, és elkezdte eszegetni a pici, tollas zsákmányát. A falka erre fölállt és körbeállta Minyont, aki magát nem zavartatva semmitől, nagy kedvvel falta a verebet. Barka ment hozzá a legközelebb, a többiek illő távolságban megálltak, és tisztelettel nézték Minyont. Barka megszaglászta a táplálkozó macskát és zsákmányát, majd szorgos legelésbe kezdett közvetlenül mellettük. Az érdeklődés lankadni kezdett, és amikor Breki és Baltazár fogócskázni kezdett, meg is szűnt, mire Minyon is abbahagyta a lakmározást, úgy látszik, csak a közönség miatt csinálta, amit csinált. Brekinek látszik a képen a szép, fehét fogsora, ami egy közelin versenyre kelhetne George Clooney mosolygáskor kivillanó hófehér fogsorával. Szóval: mindenki jól van, egy sincs köztünk szomorú. Bizonyára így van ez Thasszoszon is:)

Panka-reggel
Reggeli birkózás
George Clooney

Vélemény, hozzászólás?