2022. július 16. Mindenki jön vagy megy, elképzelhetetlenül jó dolgok is történnek olykor, de az se mindegy

Mindenki jól van, kivéve Minyont, próbálkozom pusztán a fölsorolás eszközével vázlatolni ezt a napot.
1. Minyon még mindig sokkos állapotban van, ugyanabban a szekrényben fekszik, mint tegnap. Nem ivott, nem evett. Megtapasztalta a pusztulást.

1. Elvitték Stukkert, nagyon kedves család a gazdája, és Stukker is a szívünk kutyája lett, nem felejti el őt Barka sem, mert Stuki életben hagyta, akárcsak Minyont, és ez nagy dolog! Az életben létezőknek épp ennyi kell: hogy életben hagyják őket!
2. Elvitték Hektort is, de jóval később.
3. Megjöttek Szegedről Fóti gazdái, vagyis az egész családja, a lányok leginkább a kutyákkal, a felnőttek – Annamária és Feri – egy kicsit velünk is voltak:) Fóti szeptemberig itt lesz a ház vendégeként. Nagyon örülünk, talán ezt Fóti nevében is írhatom. Most pedig eltévedve ennek a napnak a sűrű idejében, délután két óra körül folytatom, a megnevezhetetlen előzmény után így:
aztán elkezdtek érkezni Enikőék meg Endriék, szóval a család, és folyt a sütés-főzés, megjött Sanyi is, apám is itt volt, na de a mai napló szempontjából a két kulcsszereplő: Eszti és Inez, Endri lányai, azaz Anita unokahúgai.  Eszti most érettségizett egy halom dicséretes ötössel, Inez már korábban – tavaly vagy tavalyelőtt -, fényképészetet tanult, és a mai napló az ő fotóiból áll főleg. Ez csak pár kép, de olyan erős képek, hogy úgy gondoltam, részletekben közlöm csak a “termést”, ez az első részlet Nasiról szól, Inez instruálta, Eszti fényképezte, mármint Nasit.

Hol van a merre?
Talán nincs is hol...
Vagy mégis?
Gondoljon bárki bármit...
Én inkább alszom

Vélemény, hozzászólás?