2022. július 10. Vasárnapi újság

Több újság is van. Az első, hogy tegnap már nem tettem föl képeket, sőt, a menübe sem tettem be a blogot, de a Legrisebbek között azért ott volt a híradás a panzió lakóiról. A másik újság, hogy ma megjött Brunó, a 15 hónapos fiú, és nagyon jól kijön Stukkerrel, a többieket már jórészt ismerte, de Stukker azért egy 5 éves kan, és azt érezteti is a kisebbel. Amúgy termetre Brunó a nagyobb. Leóval sétáltunk délelőtt, mindenki barátságos volt vele és ő is mindenkivel barátságos volt, de aztán magától visszament a Gyopár kertjébe, ő egy egész appartmanban lakik jövő szombatik. (Alig tudok írni, mert Brunó  idenyomja a fejét a hasam és a laptop közé, szájában a labdája és azt magyarázza, hogy hagyjam abba ezt a teljesen értelmetlen tevékenységet – blogírást -, válasszam inkább őt és a labdáját és játsszunk! Igaza van, de már annyira hozzám nőtt ez a napló, hogy mégiscsak folytatom. Molly mögöttem fekszik, tegnap alig tudtam becsalogatni a házba, mert ő bennalvó, de erről nem akart tudomást venni, a karika szalámiról azonban nem tudott nem tudomást venni, így szinte a levegőben úszva a szalámi után berepült a házba. Jó darabig kereste a helyét, aztán az enyémet találta meg, de én visszaszereztem, így Lilivel és Luluval aludtak a felső nappaliban, Panka meg mellettem, ahogyan ez már szokás. Panka a ház és a kert szerves része lett, olyan, mintha mindig együtt lettünk volna. Évődik velünk, a fogaival megszorítja a csuklónkat, a kezünket, ami alapján fogalmat alkothatunk , milyen lehet az, amikor Panka nem barátságból szorít meg valamit a fogaival. Nem is tudjuk, mennyire gyengéden bánnak velünk a kutyák! Panka szinte észrevétlen, de mindenütt ott van, nagyon megszerettük. Amikor eszünk, olyan őszinte sóvárgással nézi a falatokat, hogy persze nem birom ki, úgyhogy adok neki kolbászos katonát. Bizony, kedves Barátaim, kolbászos katonát, méghozzá nem is akármilyen kolbászból van az a katona. Igen, jól sejtik, ABBÓL a kolbászból, Kovács Zoltán hentesmester ízletes, zamatos, ínycsiklandó kolbászából. Ám ilyenkor óhatatlanul———(Bunó fölmászott az ölembe, egyensúlyozunk a padon, ezért egy percre megszakadt az írás, ezt jelölik a kötőjelek.) a saját csapdájába esik az ember, mert a Pankának juttatott jófalatokat észlelve őszinte kutyaorrok tűnnek fel az asztal szélénél, és akkor adnom kell mindenkinek egy falatot. Így például a mai reggelimet a következő  szereplőkkel költöttem el. Anita, vele nem volt semmilyen probléma, a saját kolbászát ette. Panka, Stukker, Zsömike, Molly, ők az én kolbászomat ették. Érdekes, hogy Bajkál és India nem jön oda “kunyizni”, ahogy Zoé szokta mondani. Zoé amúgy ezt írta a Balatonról: “Szia Zoli! Itt minden rendben. Nagyon fújt a szél tegnap, de azért is bementünk a vízbe. Nem kellett sokáig szokogatni, mert akkora hullámok jöttek, hogy lefröcsköltek teljesen. Bent voltunk vagy egy óráig és nagyon nagyon jó volt. Aztán este elmentünk vacsizni egy nagyon jó helyre a szülinapom alkalmából. Nagyon jó volt, és kaptam még otthon egy nagyon szép lovas képet meg egy nagyon szép nyakláncot.
A lovas képet most nem tudom elkündeni, de a nyakláncot küldöm.” A háziak jól vannak, Breki új szokást vett fel: úgy Kíséri Anitát, hogy a vászonruhája szélébe harap, így közlekednek a kertben.
Karcsiék elmentek, mind a tízen, üres a ház, és kicsit mi is üresek vagyunk. Csodálatos két nap volt. 21 ember, 9 kutya, a bárány és a macska alkotta ezt a kedves, nyári, olykor csehovi társaságot. A mai fotókat ez elmúlt 3 nap terméséből válogattam.

Ismerkedés
Hajóvontatók a Volgán
Úgy csináld, ahogy mondom!
Énekesnő leszek
Valóban?
Keresztrejtvény
Ez énekesnő lesz...
Én nem tudom, mi leszek...
Én meg aztám főleg...
Bajtársak! Készül a barssói,
A híres nevezetes kolbászt majszolják.
Testvérduett
Houdini voltam, jelenleg Stukker
Zsömi és Stukker
Molli és Brunó
Újra itt vagyok. A gazdáim meg megint máshol
Van itt azért jó társaság

Vélemény, hozzászólás?